Miközben Katka félig dühösen, félig
izgatottan várta, hogy elkezdődjék élete első bálja, Arthur halálos félelemmel
parkolt le a város egyik menő sushi étterme előtt. A visszapillantó tükörben
ellenőrizte, hogy nem ragadt-e valami a fogai közé, aztán tett néhány
fejkörzést. Azóta nem érzett ilyen feszültséget, mióta Herbert elsős korában
majdnem ledózerolta.
− Ez csak egy baráti összeröffenés,
semmi több! – mondogatta magának, de amikor Wendy mézszínű bőrére, selymes
hajára és puha ajkaira gondolt, kiverte a víz. – Kit ámítok én, nagy égésre
számíthatok. Unatkozni fog, és majd végig Benről álmodozik.
Megrázta a fejét, aztán kiszállt a
kocsiból. Az étterem előtt tipikus szombat esti forgalom volt. Átadta a
kocsikulcsát a parkolófiúnak, és besétált az étterembe. Fel sem merült benne,
hogy az érdeklődő női pillantások neki szólnak. Amikor Katkával megegyeztek a
mai este részleteiről, a lány bosszúszomjas vigyorral berángatta először egy
fodrászszalonba, aztán egy legalább annyira puccos férfiruha üzletbe, amelybe
korábban ő is beűzte a lányt. Miután megszabadították a vastag fürtöktől,
amelyek közelébe már hónapok óta nem engedett ollót, gonosz barátnője
személyesen válogatott neki ruhákat az esti programjához.
− Ugye nem felejtetted el, hogy ez
elsősorban miattad van? – kérdezte bosszúsan Katkát, de az nem hagyta szóhoz
jutni.
Most hófehér ingben és jól szabott
öltönyben, magabiztosan lépkedett. Próbált túllépni önmagán. Próbálta
elfelejteni, hogy ő a jelentéktelen, mindenki haverja Artie, akit Wendy soha az
életben nem vett komolyan. Pedig ő már évek óta imádta. Amióta első alkalommal
meglátta a vagány Katka mögött, virágos ruhában felbukkanó, gyönyörű, ártatlan
mosolyú Wendyt, képtelen volt kiverni a fejéből. De a nővére lett a legjobb
barátja, és ettől Wendy is automatikusan úgy viszonyult hozzá, mintha haverok
lennének. Ez a mai este is részben erről szólt. Arthur tudta, hogy a lány össze
lesz törve a csalódástól. Bizseregtek az ujjai, hogy átölelhesse. Hogy
megvigasztalhassa. Meg akarta mutatni neki, hogy Arthur Fairfield egy olyan
férfi, akit ideje számításba vennie.
Amikor Wendy belépett az étterembe, a
fiú majdnem felugrott. Sötétzöld, mélyen kivágott felsőt viselt, és térdig érő,
elsőre illedelmesnek tűnő, de valójában szemérmetlenül szűk szoknyát. Arthur
nagyot nyelt, majd elkezdte megvalósítani a tervét.
Először is úgy tett, mintha észre sem
vette volna a belépő lányt. A pincérnő épp akkor töltötte újra a poharát
ásványvízzel. Teljes figyelmét a nőre fordította, és széles mosollyal köszönte
meg neki. Ő lepődött meg a legjobban, amikor a nő elpirult, és majdnem mellé
öntötte a vizet.
− Artie! – köszöntötte mosolyogva Wendy.
A fiú néhány másodpercig szándékosan a pincérnő után nézett, csak aztán
fordította a tekintetét a lány felé. Mielőtt megszólalt volna, a lábujja
hegyétől kezdve alaposan végigmérte. Amikor a szeméhez ért, beitta a látványt,
majd felállt, hogy köszöntse.
− Szia Wendy baba! Örülök, hogy itt
vagy!
Az egyik karjával átölelte a lány derekát,
és közelebb vonta egy ölelésre. Majd egy lassú, puha csókot nyomott az arcára.
Wendy egy kicsit eltolta magától, hogy végignézhessen a fiún.
− Olyan más vagy… − jegyezte meg
rózsaszínre vált arccal.
− A nővéred már megint akcióba lépett –
legyintett a fiú széles mosollyal. – Fejébe vette, hogy mindig alul vagyok
öltözve, ezért elrángatott vásárolni. Szerintem titkos lányos hajlamait élte ki
rajtam. Egy lányból azért előbb-utóbb kitör az őrület, ha sokáig megvonja
magától a vásárlás örömét. De ezt ne mondd Katkának, mert ki fog nyírni!
− Ugyan, sosem bántana téged. De most
meg kell hagyni, tényleg kitett magáért.
− Kösz – bólintott a fiú, és
megállította a kezét, mielőtt automatikusan a hajába túrt volna. – Gondoltam,
tesztelem, mielőtt élesben bevetném.
A sértés tudatos volt. Arthur tudta,
hogy Wendy észre fogja venni a kis szurkálódásokat. És akarta is, hogy
észrevegye. Azt akarta, hogy rosszul essen neki. Bármilyen érzelmet elviselt
volna, kivéve azt a kényelmes barátságosságot, amely állandóan sütött a lány
szeméből. Wendy semmivel sem mutatta, hogy megsértődött volna, csupán
elhalványult a mosolya, és zavartan igazgatni kezdte a haját. Arthurnak
megsajdult a szíve a felvillanó bizonytalanság láttán. Elítélte az olyan
fiúkat, akik csak úgy érezték nyeregben magukat, ha megalázták a velük lévő
lányt. De hosszú évek óta Arthur most érezte először, hogy a kapcsolatukban ő
van felül. És mindez pár ruhadarabnak, egy hajvágásnak és egy jó adag
határozottságnak volt köszönhető. Nem hagyhatta abba, ha változást akart. És ő
mindennél jobban akarta.
Mire kihozták a főfogást, Wendy arca
égett a megfelelő időpontban kivitelezett apró sértésektől, és képtelen volt
Arthur szemébe nézni. A fiú sejtette mit érez. Kihúzta a lába alól a talajt. A
mindig megbízható, jófej Artie most olyan emberré vált, aki lenézi őt, a
jelenlétében más lányokat bámul, és egyáltalán úgy viselkedik vele, mintha a
lassú felfogású kishúga lenne. Ugyanakkor a fiú odafigyelt rá. Észrevette, hogy
az este alatt eszébe sem jutott Benjamin és Katka. Úgy döntött, hogy következő
lépésként szóba hozza, hogy lássa a lány valódi reakcióját.
− Nagyon nemes tett volt tőled a mai –
kezdte lassan, majd hátradőlt, hogy a teljes figyelmét a lány arcának szentelhesse.
– Lemondtál a szerelmedről a nővéred kedvéért…
− Szó sem volt erről – köszörülte meg a
torkát a lány. – Ben kedveli Katkát. Én csak bezavartam volna a képbe, ezért
inkább leléptem. – Nagyot kortyolt a koktéljából, aztán hirtelen meggondolta
magát, és egyszerre kiitta az egészet. Kezd kiborulni, gondolta a fiú.
− Azért én ezt mégsem értem. Katka
semmit sem tett, hogy meghódítsa Bent. Ellenben te egész nap a nyomában voltál,
és szinte felajánlottad magad. A vonzerőd nem a régi, legalábbis én úgy vettem
észre.
Wendy kezében megcsúszott a kés. A
közelben ülők felkapták a fejüket, és kíváncsian nézték a könnyes szemű lányt.
Arthur le akart állni. Tényleg. De képtelen volt rá. Egyszerre imádta és
gyűlölte is abban a pillanatban Wendyt. Össze akarta törni.
− Ezért értelmetlen könnyeket ejteni,
Wendy baba. Majdcsak összejön neked is.
− Mit tettem? – csapta le az evőeszközt
a lány, és fél órája először Arthur szemébe nézett.
− Bocsáss meg, hogy mondod? – játszotta az
értetlent a fiú. Legszívesebben jól képen törölte volna magát a legutolsó
megjegyzéséért.
− Mit tettem, hogy így viselkedsz velem?
Azt hittem jóban vagyunk! Arra számítottam, hogy kedves leszel, és próbálsz majd
megvigasztalni. Ha jól értem, a nővérem elmondott neked mindent. És te
ahelyett, hogy sajnálnál, belém rúgsz még egyet. Itt én vagyok az áldozat! –
vékonyodott el a hangja. Pár másodperc múlva rázkódni kezdett a válla, szinte
fuldokolva nyelte a könnyeit.
Arthur felállt, megfogta a könyökét, és
egyetlen szó nélkül kivezette az étteremből. Jó vaskos borravalót hagyott a
pincérnőnek. Az utcán a járda szélére vezette, majd leintett egy taxit.
− Annyira naiv és szűklátókörű vagy! –
Most már nem fogta vissza magát, a régi, jól bevált mozdulattal széttúrta a
gondosan fésült frizuráját. – Ben soha, egy percig sem gondolt rád! Eszébe sem
jutott, hogy akár a barátnője is lehetnél. De te annyira el vagy telve a saját
tökéletességeddel, hogy ezt nem akartad észrevenni. Futottál utána, mint egy
kiskutya, amikor ő csupán eszközt látott benned, amellyel közelebb kerülhet
Katkához. És most, amikor végre elfogadtad a kudarcot, elvárod, hogy
sajnáljalak? Elvárod, hogy ugyanaz a jó haver legyek, aki felajánlja, hogy
kisírd magad a vállán, miközben háttérbe tolja a saját érzéseit? Te mikor
kérdezted meg tőlem, hogy mire gondolok? Mikor kérdezted meg bárkitől is, hogy
mi van vele? Túlságosan el vagy foglalva a saját tökéletes kis világoddal
ahhoz, hogy mással is törődj. Gondolkodj el ezen! – mondta még dühöngve, aztán
kinyitotta a lánynak a mellettük fékező taxi ajtaját. Amikor a sokkos
állapotban lévő Wendy be akart szállni, újra megragadta a könyökét. Azt
gondolta, ha már lúd, legyen kövér. – És ezen is elgondolkodhatsz! – húzta még
közelebb a lányt, és egy dühös csókot adott a szájára. Ezután sarkon fordult,
és a saját kocsijához ment.
Wendy képtelen volt még egy másodperccel
tovább ott állni. Berogyott a taxi hátsó ülésére, és elkezdte a gondolkodást.
Legelőször is azt akarta letisztázni magában, hogy miért remeg még mindig a
gyomra Arthur gonosz csókjától. Még akkor is ezt a témát boncolgatta, amikor
hazaért. Észre sem vette, hogy a ház előtti gyepen Katka és Ben hevesen
birkózik. Meg sem hallotta a fiú fájdalmas kiáltásait, és a nővére heves fenyegetőzését.
Ő csak ment tovább, és egyfolytában Arthur járt az eszében.
