2016. június 4., szombat

Szerettük Ceglédet! - az első (számomra) igazi író-olvasó találkozónk emlékére

De még mennyire szerettük! Be kell vallanom, elsőre az író-olvasó találkozó gondolatától kissé kilelt a hideg. Aki ismer, annak nem kell részleteznem, hogy időnként mennyire gyáva vagyok. Ennek ellenére most úgy adódott, hogy minden feltétel összejött, és nem utasíthattam vissza, hogy Kemese Fannival találkozhassunk a ceglédi olvasókkal.

Kifejezetten jól éreztem magam. Az épület első látásra megtetszett kastélyszerű kinézetével, a belső tér pedig nagyon igényesen és szépen lett kialakítva, szakítva a könyvtárakról bennem élt sztereotípiákkal.

Kényelmes kanapékkal, védett, napfényes belső udvarral, gondosan válogatott könyvgyűjteménnyel és finom házi szörppel fogadott minket a könyvtár nagyon kedves és elsőre szimpatikus jótündére, Mariann. Ő számomra azok közé az emberek közé tartozik, akikről elsőre megállapítható, hogy mennyire szeretik a munkájukat és a körülöttük lévő emberekre mennyire nagy hatást, jó hatást gyakorolnak.

Kaptunk egy gyors körbevezetést a könyvtár többi részébe, amelyek nem maradtak el az ifjúsági könyvtártól, minden helyiség az olvasók igényeihez igazodva lett kialakítva, hogy az oda betérők megpihenhessenek egy-egy jó könyv társaságában vagy csak lazíthassanak egy kicsit. Ebben nagy szerepe lehet a többi ott dolgozó kedvességének is.

Kezdésre az emberek nagy része összegyűlt, majd az első kérdések után még jöttek páran, ketten még Pestről is befutottak, amitől meg is hatódtam, köszönöm ezúton is lányok! A hangulat családias maradt, aminek Fannival nagyon örültünk, így majdnem mindenkivel tudtunk pár szót váltani, és a kérdéseket részletesebben is megvitathattuk.





 Sajnos nem került rá mindenki a képre, de a lényeg talán látható. Közvetlen, barátságos beszélgetés alakult ki. A végén dedikáltunk, mindenki kapott könyvjelzőket, és az a megtiszteltetés ért, hogy aláírhattuk a könyvtári Pippa, Mya, és Enigma, Ezüsthíd példányokat.

A beszélgetést követően körbevezettek minket a város központjában, kaptunk egy érdekes összefoglalót is a hely történelméről, majd egy ebéd és egy fagyizás után Fannival hazavonatoztunk. Búcsúzóul még egy ilyen fantasztikus emléklappal is megajándékoztak.





Nagyon jól sikerült a nap, örültem, hogy sikerült elmennünk. Cegléd közel van Pesthez, mégis semennyit nem érezni a nyüzsgésből, olyan benyomásom volt, mintha otthon lennék.

Mariannak nagyon köszönjük a meghívást és a gondos szervezést ezúton is, az olvasókkal együtt feledhetetlen élménnyé tettétek a ceglédi látogatást. Remélem, találkozunk még!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése