Makrancos Katka 2. rész

− Te meg hová mész? Láttam, hogy Benjamin a park felé ment, utánamegyek, hátha engem keres!

Wendy lelkesedése felidegesítette Katkát. Hát nem látja ez az ostoba lány, hogy minden férfi számító, ocsmány féreg? Nem látja, hogy a nőknek felül kéne emelkedniük önnön gyengeségükön, hogy a testi vágyaikat legyőzve végérvényesen a gyengébbik nem, a férfiak fölé kerekedjenek? Katka nagyot sóhajtott, amikor szemrevételezte Wendy ragyogó képét. Szegény kislány, teljesen reménytelen eset, beleszeretett egy álomba, amelyet saját maga kreált annak a bolondos szívének.

Katka tekintete mellette álló legjobb barátjára, Arthurra esett. A hatalmas szemüveglencsék valamennyire elrejtették a tekintetét, de Katka tudta, hogy azok a szemek a világért sem mozdulnának el Wendyről. Arthur kiskoruk óta szerelmes volt a húgába, de sosem mert volna beszélni az érzéseiről. Katka ugyanakkor túlértékelt hormonfröccsnek tartotta a szerelmet, de bármire hajlandó lett volna, hogy Wendy végre észrevegye, hogy Arthur mennyivel jobb fej, mint a Bájgúnár.

Segélykérően pillantott barátjára, akit a röpke folyosói incidens után beavatott a mentőakciója részleteibe. Csak egy kicsi kellett meresztgetnie a szemét, és csupán egyszer kellett bokán rúgnia a fiút, hogy végre megszólaljon.

− Wendy, most azonnal velem kell jönnöd! – jelentette ki határozottan erőteljesebb hangon, mint amit Katka valaha hallott tőle. – Most jöttem rá, hogy anyukámnak születésnapja van, és még nem vettem neki ajándékot! És ha egyedül intézem, biztos vagyok benne, hogy valami konyhai géppel megyek haza.

− Reménytelen eset vagy, Artie! – csóválta meg a fejét Wendy mosolyogva. – Rendben, segítek! De utána mindenképpen megkeresem Bent! Már biztos hiányol.

Amikor Wendy elfordult, hogy kivegye a táskáját a szekrényéből, Katka vigyorogva csapott bele legjobb barátja tenyerébe.

− Szép munka volt, Sherlock!

− Menj, tedd a dolgod! Max egy órára tudom lefoglalni Wendyt, aztán megint elkezdi keresni a fiúját.

− Hidd el, mire végzek a Bájgúnárral, többé nem nevezheti magát fiúnak!

− Csak vigyázz, Katka! – súgta oda neki Arthur. – Úgy hallottam, nagyon rendes srác, nem az, akinek mindenki hiszi. És a lányok odavannak érte. Nehogy te is a bűvkörébe kerülj!

− Visszautasítom még a feltételezést is! Genetikailag alkalmatlan vagyok arra, hogy bárki bűvkörébe kerüljek. Most pedig menj, foglald le a húgomat, amíg én elintézem a Bájgúnárt!

Arthur két ujjal szalutált a lánynak, aztán felvette azt az álarcot, amelyet a Wendy közelében eltöltött időre fejlesztett ki. Katka felvéste képzeletbeli listájára, hogy leszoktassa a fiút a gyámoltalan kiskutya-tekintetről. Hiszen Wendy így sosem látja meg benne a férfit.

Az újabb csengő figyelmeztette Katkát, hogy dolga van. Elindult hát az iskola mögötti park felé. Járás közben jólesően megfeszültek acélosra edzett combizmai. Kicsit feljebb húzkodta a mellkasán a felsőjét, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg a korábbi folyosói jelenet. Elhatározta, hogy amikor a Bájgúnár legközelebb ránéz, nem a dekoltázsával lesz elfoglalva, hanem, hogy összekaparja kicsorbult férfiasságát!

Katka elégedetten elmosolyodott, amikor látta, hogy a fiú egy fának dőlve várja, miközben idegesen pillantgat az órájára.

− Be vagy rezelve haver, ugye? – gondolta kajánul. – Minden okod megvan rá!

Összeszorította a száját, hogy minél szigorúbb legyen az arckifejezése, és odament a fiúhoz.

− Már azt hittem, nem is jössz – csillant meg a Bájgúnár szeme, és újfent végigsiklott a szeme Katka felsőjén. – És nem öltöztél át, ennek örülök!

A lánynak megrándult a térde, de visszafogta magát. A dühterápián elsajátított nyugtató légzéssel vette a levegőt, így a Bájgúnár megúszta mogyorótörés nélkül.

− Átöltöztem volna, ha van nálam váltóruha, te perverz disznó! – sziszegte a lány, és még feljebb húzkodta a felsőjét. – De a szurkolólibákkal ellentétben én nem járok komplett ruhatárral a táskámban azért, mert a déli folyosó színe nem megy a rucimhoz!

− Katka, miért vagy mindig olyan támadó? Hiszen csupán kifejeztem a hódolatomat a testi… adottságaidnak – fonta össze a karjait a mellkasa előtt a fiú.

− A testi… − Katka biztos volt benne, hogy abban a percben felejtett el mindent, amit a dühterápián tanítottak neki. Elhatározta, hogy javítóintézet ide vagy oda, ő most bizony maradandó sérülést fog okozni. Benjamin láthatta az arcán, hogy mire készül, mert feltartotta mindkét kezét, és hátrébb lépett.

− Oké, bocsánatot kérek! Belátom, hogy durva voltam, sajnálom! Beszéljünk inkább a húgodról, hiszen miatta vagyunk itt, nemde?

− De igen – fújt egy nagyot Katka, és megkönnyebbült, hogy a feszültség egy része Wendy említésére eltűnt belőle. – Wendy azt hiszi, szerelmes beléd.

− Ó! – Katka őszinte meglepetést látott a fiú szemében, ami egy pillanat alatt átváltozott számító csillogássá.

− Aha – gondolta Katka –, a szemét tényleg tervez valamit!

− És gondolom, neked fenntartásaid vannak azzal kapcsolatban, hogy Wendy és én…

− Finoman szólva – szakította félbe a lány. – A húgom érzékeny lélek, és egy magadfajta tuskó társasága csak tönkretenné őt. Tartsd magad távol tőle, és előbb-utóbb elfelejt! Mint az összes többit.

− Sajnos nem lehet – mondta tettetett sajnálkozással a fiú.

− Hogy érted, hogy nem lehet? – húzta fel magát megint Katka, és közelebb lépve a Bájgúnárhoz megragadta a pólóját, hogy nyomatékot adjon a szavainak. – Mindent lehet, csak akarni kell!

− Ezt sajnos nem! A hét végén itt a sulibál, nekem pedig nincs partnerem. Szerintem Wendy repesni fog, ha meghívom.

− Hívj meg mást! – parancsolta Katka mérgesen, és a fának lökte a fiút, mire az a csípőjére tette a kezét, hogy megtámaszkodjon.

− Már mindenkinek van partnere, ha jól tudom! És Wendy is biztosan szívesen elkísérne. Habár…

− Mit? – kérdezte gyorsan Katka, de abból, ahogy a fiú ránézett és megszorította a csípőjét, rögtön rájött, mire gondol. Úgy érezte, hogy a fejét satuba fogják. Izzadságcseppek ütköztek ki a halántékán, és felfordult a gyomra a szavaktól, amelyek kibuktak a száján. – Elmegyek veled – suttogta.

− Akkor szombaton hétre érted megyek! – mosolyodott el bátorítóan a fiú. Egyenként lefejtette Katka görcsös ujjait a pólójáról, aztán finoman megpaskolta a lány fenekét. Katka olyan sokkot kapott, hogy elfelejtett belé rúgni. Amikor végre egyedül maradt, lerogyott a fa tövébe, és a kezébe temette a fejét. Vajon Wendy mit fog szólni, ha bejelenti, hogy bálba megy az álompasijával? Katka úgy érezte, hatalmas bajba keverte magát.