− Szerelmes akarok lenni! Sőt, már az vagyok!
− Már megint romantikus film ment a tévében, mi? Hányszor mondjam neked, hogy a te természeteddel csak dokumentumfilmet nézzél? Akárhányszor valami hülye kis csöpögős filmet adnak, bezsongsz, aztán olyan helyzetekbe keveredsz, amelyekből csak úgy tudlak kihúzni, hogy közben én is komplett hülyét csinálok magamból. Elegem volt, hallod?
− Ne parázz már, ez most teljesen más. Ezúttal nem képzelgek. Valós érzelmek, valós pasi!
− És ez a pasi tudja, hogy terveid vannak vele? Vagy ugyanúgy fog járni, mint az a szegény hogyishívják hetedikben, aki akkor tudta meg, hogy jártok, amikor nekitámadtál a papírvágó ollóval, amiért az igazi barátnőjével csókolózott!
− Ez most más, hidd el! Ez az igazi!
A drámai kijelentés elgondolkodtatta. Lehet, hogy a húga valóban szerelmes? Apró kényelmetlen érzés bontogatta szirmait a mellkasában. Mi lesz, ha igaza van? Mi lesz, ha ezúttal tényleg megtörtént? Bántani fogják! Eltiporják azt a finom lelkét, és többé sosem lesz ugyanaz. Az eddigieknél nem volt gond, sosem élte bele magát túlságosan, nem volt meg a szavai mögött az a bizonyos plusz, ami miatt Katka aggódott volna. De ezúttal ő is megérzett valamit. Elhatározta, hogy odamegy a fiúhoz, és tiszta vizet önt a pohárba. Ha arra készül, hogy összetörje a húga szívét, azt nem ússza meg ép golyókkal. Katka megfeszítette néhányszor a napi 5 kilométeres futással acélossá edzett combizmait. Diótörésre pont jó, gondolta. Belenézett a tükörbe, és megvonta a vállát. Kit érdekel, hogy csúnya és szemüveges? Azért nem kell örökké a háttérbe húzódva befognia a száját! Attól még ki tud állni a húga érdekében! Nem történhet vele semmi rossz, ha elég határozott, és megmondja annak a bájgúnárnak, hogy szálljon le Wendyről. Mutatóujjával feljebb tolta a szemüvegét, és határozottan, katonás léptekkel kivonult a mosdóból. A bájgúnár a hímnemű hódolói körében − akik nagyvonalúan focicsapatnak nevezték magukat − ácsorgott, és épp úgy tett, mintha a kémia könyvét bújná. Katka nőietlenül felhorkantott magában. Biztos pornóújságot tett bele a perverz!
Amikor odaért a tesztoszterontól fortyogó bagázshoz, bevetette éles könyökét, hogy a célszemélyhez juthasson. Elvigyorodott a meglepett és olykor fájdalmas kiáltások hallatán. Hallanátok csak, amikor tae-bo−zom, kutyaütők, gondolta magában.
− Beszédem van veled! - vette elő a legvérmesebb tanítónénis hangját, amikor végre odaért a bájgúnárhoz. Messziről még úgy tűnt, hogy egymagasak, de közelebbről Katka meglepetten konstatálta, hogy bizony fel kell néznie rá. Amikor ezt megtette, elakadt a lélegzete. A szemét, szitkozódott Katka félhangosan. El sem tudta képzelni, hogy lehet ennek itt ilyen zöld szeme. Biztos kontaktlencse, rendezte le magában, és igyekezett minél dühösebben összevonni a szemöldökét.
− A barátaim félnek tőled, jegyezte meg mosolyogva a bájgúnár, és feltűnően körülnézett az elnéptelenedett iskolafolyosón. Katka követte a példáját. Elégedett volt, amikor észrevette, hogy az összes úgynevezett keményöklű focista fejvesztve menekült a közeléből.
− Még mindig jó vagy, öreglány! - veregette meg a vállát gondolatban.
− De nem értem, hogy miért. Amikor mosolyogsz, az olyan, mintha idebent is kisütne a nap – jegyezte meg fejcsóválva a bájgúnár.
− Hök... − Katka csak ennyire volt képes. Nem hitte el, hogy őt, aki már leszámolt a földi hívságokkal, ennyivel zavarba lehet hozni.
− Nem kell a hízelgés, Báj... Benjamin! Tudok a kis tervedről, és tájékoztatlak, hogy nem fog összejönni!
− Milyen tervre gondolsz pontosan? − csapta be a könyvet a bájgúnár. Katka nem tudta megállapítani, hogy tényleg volt-e benne pornóújság.
− Tudom, hogy mostanában a húgom körül legyeskedsz! És csupán szeretnélek biztosítani, hogy ha egyszer is megbántod őt, örökre búcsút mondhatsz a születendő gyermekeidnek! Ugye érted, hogy értem? – veregette meg magabiztosan a térdét Katka, mire a Bájgúnár szélesen elvigyorodott.
− Úgy érzem, ezt a problémát jobban körül kellene járnunk!
− Nosza, járjuk körül, én ráérek! – fonta karba a kezét Katka, de aztán inkább leengedte, amikor látta, hogy a Bájgúnár a dekoltázsát bámulja. Ó, az Isten szerelmére! – gondolta magában.
− Én viszont nem! Még van egy órám, de utána ráérek. Találkozzunk háromkor a suli mögötti parkban. Ugye ismered? – A Bájgúnár még kivett pár könyvet a szekrényéből, és a hóna alá csapta őket.
− Igen, de…
− Pazar! Akkor ott találkozunk, és tisztázzuk ezt a dolgot! Ja, és Katka – fordult még vissza elmenőben – át ne öltözz nekem, istenien néz ki rajtad ez a felső!
Katkának tátva maradt a szája. Gyorsan feljebb húzkodta magán – most már biztos, hogy túlságosan – mély kivágású pólóját, és morogva elfordult. Amikor a folyosó végére ért, csak akkor tudatosodott benne, hogy miért akart tiltakozni a találkozó helyszíne ellen. Hiszen a suli mögötti park közismerten a szerelmesek találkozóhelye volt! Minden második bokorban felhevült párocskák múlatták az időt. Katka egyre jobban utálta a Bájgúnárt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése