Nézzetek be Zakály Vikihez és Kemese Fannihoz is, érdemes! :)
Tegyük fel, hogy belekezdesz egy
történetbe. Legyen az regény, vagy egy rövidebb műfajú alkotás, a történetedet
a szereplőid teszik majd élővé. Ők fecskendezik bele a színeket, megadják a
hangulatát, a mondanivalóját, ők bonyolítják a cselekményt, velük történnek az
igazán érdekes dolgok. Azon belül is a főszereplővel vagy főszereplőkkel. Ezek
a karakterek a te teremtményeid. Te vagy az istenük, te döntöd el, hogy jók
legyenek vagy rosszak, okosak vagy buták, bátrak vagy gyávák, romantikusak vagy
fanyar humorú cinikusok.
Persze semmi sincs kőbe vésve, mert, ahogy
a való életben, a regényekben is változhatnak, fejlődhetnek a szereplők. Ez a
legszebb az egészben, mert ezeket a változásokat is te irányítod. Szóval, aki
eddig elnyomta magában kezdődő megalomániáját, mondván, hogy a magyar
rendfenntartó erőkkel úgysem bírna egy esetleges hatalomátvétel során,
javaslom, kezdjen regényírásba, mert a saját regényedben, bizony te vagy a
legnagyobb király.
Imádom a filmeket, ezért filmes példával
hozakodnék elő. Biztos sokan ismeritek a Dexter című sorozatot. A történet a
műfajában az egyik stílusteremtőnek számít, hiszen – kezdve természetesen a
könyvvel – az alkotók olyan főszereplőt adtak a történetnek, akinek alapvetően
negatív hősnek kellene lennie. Dexter egy sorozatgyilkos, de azzal a csavarral,
hogy csak bűnözőket öl, megfordították a történetet, szimpatikussá tették őt.
Olyannyira, hogy később, amikor becsúszik egy-két ártatlan áldozat, Dexter
akkor sem esik ki a kegyeinkből, azt gondoljuk, miért kellett annak a butuska
mellékszereplőnek annyit kérdezősködni.
Az Egyszer volt, hol nem volt c. sorozatban
is briliáns módon alátámasztják, hogy lett az ártatlan, a lovászfiúba szerelmes
kislányból, a félelmetes gonosz királyné.
A filmekben és a könyvekben is egyre
többször előforduló húzás lett a gonosz/ellenszenves karakter, akiről kiderül,
hogy indokoltan az, így nem tudunk haragudni rá, sőt neki kezdünk drukkolni az
unalmas jóságos bábuk helyett. A pasinak, aki rosszul bánik a lánnyal,
megalázza, de később kiderül, hogy mindezt azért csinálta, mert téves
következtetésekre jutott vele kapcsolatban. A gyilkosnak, aki azért gyilkol,
hogy kevesebb bűnöző legyen a világban. Elméletben az ilyen történetekben
minden rossz cselekedetet vagy bűnt a megfelelő alátámasztással elfogadhatóvá
lehet tenni az olvasó vagy a néző számára.
Ehhez kapcsolódóan, elgondolkodtam rajta,
nálam ez hogyan működött. Mennyire voltam benne a szereplőimben, és fordítva,
mennyi olyan tulajdonságot írtam nekik, amikre én vágyom.
Az Ezüsthídban formálódik egy szereplő, aki
időnként megijeszt, mert drukkolok neki. Ő szintén egy sorozatgyilkos, de az
előbbi példákkal ellentétben, nála semmi sem indokolja a vérszomjat. Normális
családban nőtt fel, az apja kemény volt vele, de az anyja szerette. Egy
véletlennek köszönhetően ráérzett a gyilkolás ízére, és azóta nem hagyta abba.
Nem azért, mintha nem tudná. Nagyon is tudná, hiszen a végletekig fegyelmezett
férfi, hatalmas önuralommal. Ő egyszerűen nem akarja abbahagyni, hiszen élvezi.
Játéknak, kikapcsolódásnak tekinti.
Néha megijeszt, mennyire megértem őt. De
aztán megnyugtatom magam, hogy nem lehet velem akkora baj, hiszen a többi
szereplőben is benne élek, illetve fordítva, ők is élnek bennem.
Itt van Gili, aki harsány, öntörvényű lány,
dús bájait kiteszi a kirakatba, mert nem érdekli mások véleménye, ugyanakkor
szenvedélyesen szereti a családját. Theo, aki védőangyal-szindrómában szenved,
felidegesíti a sok pénz és a nővére. Gyökeresen megváltozik az élete, amikor
életében először igazán szerelmes lesz, de a lány nem viszonozza.
Zoe már régi ismerősöm. Próbálja felnőtt
mederbe terelni az életét kezdve azzal, hogy gyakornokként kétszáz százalékot
nyújt, miközben összetartja széthullóban lévő családját.
Emma és Victor kapcsolata annak ellenére is
mindig mosolyra késztet, hogy a második részben durva dolgokon kell keresztül
menniük.
A két főszereplőmet szándékosan hagytam ki.
Az Ezüsthídban ők változnak majd a legtöbbet. Lena és Alex mondhatni, más
emberek lesznek. De ez így van jól. Hiszen, ahogy én változom, változnak ők is.
És fordítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése